Őseink tudása által megértettük azt, miként lett a Fényből Kenyér.
A mi dolgunk az, hogy megmutassuk az utánunk jövőknek, miként lesz
a Kenyérből ismét Fény.
2010. szeptember 18., szombat
2010. szeptember 9., csütörtök
Hagyományból sarjad a Nemzet.
A Föld és az Ég között élni
Magyar hagyományok
A Föld és az Ég között élünk, mi emberek. Valós és átvitt értelemben egyaránt.
Talpunk alatt szilárdan az áll az ősanyagból gyúrt bolygó, melyből kiemelkedtünk. Már nem a talajjal párhuzamosan állunk, miként a négylábú állatok, hanem törzsünket a bennünk megszült Életfának mintájára, a talaj és az ég közé felállva betelepszünk.
Jó, ha tudjuk, miként kapcsolódik az évmilliárdok óta fejlődő Föld a belé hatoló gyökérrel. Ez az ismeret a hagyományápolás művészete.
Hagymák is hasonlatosan az elkövetkező évekre átviszik az előző év erejét, hogy a következőben magot neveljenek. Vannak időszakok, míg a természet téli – az év betelő – szakán pihennek, majd a kozmikus rendnek megfelelően, a tavaszra szárba szökkennek.
Hagymáknak és hagyományoknak egyaránt vannak aktív és passzív időszakai. Fényben és melegségben történő felüdülés ébresztéssel jár együtt. Jó ekkor figyelmet a gyökerekre, ősi ültető, kapcsolódási módra ráterelni. Azonban ne ragadjunk bele ebbe az ősmintákba, mert a hajtások a felfelé törekvés idejét érik meg!
Céljuk a lágy és fás szárú növénynek, emberi törzseknek egyaránt hasonló: Élettel teli utódlást teremteni a jövő számára. Benne a múlt és a jelen valamennyi tapasztalatával, magává váló bölcsesség, a Mag születik meg.
Hagyomány őrzők és ápolók tiszteletére írom ezeket a hasonlatosságokat, hogy ők is természet szerint gyakorolják a nemzeti gyökereink felismerését.
Ne merevedjenek meg a múltbéli dolgok ismereténél!
Lássák azt, hogy tartást és táplálékot ad a gyökérzet – szerteágazón, mint a családunk ősatyái, anyái -, de törzs és szálak, ágak hajtanak csupán az Ég felé. Minden ág az Ég fényességére vágyik, felfelé törekszik, hogy a Fényben a Föld nedveit életté alakítsa át, itt a felszínen. Ebben a köztes állapotban - égi és földi állapotok között -, beérik a Mag, mely a jövő teremtésének lehetősége.
Minden részlet egyaránt fontos, a mai magyarságunk gyökerétől, nemzetünk törzsén át, családi elágazások friss rügyeiből bimbózó személyes virágig. Minden sejtje tegye a saját dolgát; ki tápláljon, valaki tartson és más pedig virágozzék, elhivatottság szerint.
Ne felejtsük: A gyümölcsök a Fény felé törekvő ágakon érnek!
Hagyjuk a Gondviselésre, ha olykor rendezni kívánja vesszőinket. Néha ritkítva, kurtítva azokat a vadhajtásokat, melyek nem szolgálják a termékeny jövőt.
Írnák
2010. 06. 27.
Magyar hagyományok
A Föld és az Ég között élünk, mi emberek. Valós és átvitt értelemben egyaránt.
Talpunk alatt szilárdan az áll az ősanyagból gyúrt bolygó, melyből kiemelkedtünk. Már nem a talajjal párhuzamosan állunk, miként a négylábú állatok, hanem törzsünket a bennünk megszült Életfának mintájára, a talaj és az ég közé felállva betelepszünk.
Jó, ha tudjuk, miként kapcsolódik az évmilliárdok óta fejlődő Föld a belé hatoló gyökérrel. Ez az ismeret a hagyományápolás művészete.
Hagymák is hasonlatosan az elkövetkező évekre átviszik az előző év erejét, hogy a következőben magot neveljenek. Vannak időszakok, míg a természet téli – az év betelő – szakán pihennek, majd a kozmikus rendnek megfelelően, a tavaszra szárba szökkennek.
Hagymáknak és hagyományoknak egyaránt vannak aktív és passzív időszakai. Fényben és melegségben történő felüdülés ébresztéssel jár együtt. Jó ekkor figyelmet a gyökerekre, ősi ültető, kapcsolódási módra ráterelni. Azonban ne ragadjunk bele ebbe az ősmintákba, mert a hajtások a felfelé törekvés idejét érik meg!
Céljuk a lágy és fás szárú növénynek, emberi törzseknek egyaránt hasonló: Élettel teli utódlást teremteni a jövő számára. Benne a múlt és a jelen valamennyi tapasztalatával, magává váló bölcsesség, a Mag születik meg.
Hagyomány őrzők és ápolók tiszteletére írom ezeket a hasonlatosságokat, hogy ők is természet szerint gyakorolják a nemzeti gyökereink felismerését.
Ne merevedjenek meg a múltbéli dolgok ismereténél!
Lássák azt, hogy tartást és táplálékot ad a gyökérzet – szerteágazón, mint a családunk ősatyái, anyái -, de törzs és szálak, ágak hajtanak csupán az Ég felé. Minden ág az Ég fényességére vágyik, felfelé törekszik, hogy a Fényben a Föld nedveit életté alakítsa át, itt a felszínen. Ebben a köztes állapotban - égi és földi állapotok között -, beérik a Mag, mely a jövő teremtésének lehetősége.
Minden részlet egyaránt fontos, a mai magyarságunk gyökerétől, nemzetünk törzsén át, családi elágazások friss rügyeiből bimbózó személyes virágig. Minden sejtje tegye a saját dolgát; ki tápláljon, valaki tartson és más pedig virágozzék, elhivatottság szerint.
Ne felejtsük: A gyümölcsök a Fény felé törekvő ágakon érnek!
Hagyjuk a Gondviselésre, ha olykor rendezni kívánja vesszőinket. Néha ritkítva, kurtítva azokat a vadhajtásokat, melyek nem szolgálják a termékeny jövőt.
Írnák
2010. 06. 27.
2010. szeptember 7., kedd
Művelni Eget és Földet egyaránt
Eget és Földet egyszerre, EGY-szerűen kell művelni.
Művelni pedig műveletlen nem képes. De az sem, aki birtokolni akarja a kettő közül, csak az egyik világot. Ha a Földet szerzed meg hatalommal, áldott esővel nem öntözi többé az Ég.
Ha meghódítod az Eget, elsorvad tested, otthonod, hazád, csak lebegsz, végül teljesen talajt vesztetté válsz. Földnek és az Égnek ne birtokosa, hanem Örök Gazdája legyél. Birtokolni csak az akar, aki nem tudja azt, hogy Fent és Lent az EGY, s az már most is az övé.
Utolsó írmagokat vesd el itt, hazádban, házad körül a kiskertetben. Ápold, szeresd, szolgáld, teljes szívedből! Ezt és így, csak az a Gazda teszi, ki a jelenben él. Hálás, mert tudja, hogy az a picinyke Mag e Szent Föld-ben sarjad, s a Földanya testétől gyarapszik. Hálás, mert az Ég megöntözi, melegséget, fényességet és levegőt biztosít. E két csodás erő együtt működik a gondozó felelős munkájával.
A jó Gazda langy esők után nem rest, eltávolítja a nemeset fojtogató gyomot.
Az te Írmagod gyökere is életed végéig a talaj szintje alatt rejtezik, erővel és táplálón, miként a nemzetünk múltja meséinkben és dalainkban. Ne feledd ezt, de tudd, hogy jövőd gyümölcsét, annak magvait a Fény felé nyíló, tündöklő virágaid hozzák el. Mindehhez a Nép ad erőt, a mindÉn, ki Egy-formán helyt áll, úgy teremt ételt és Életet, akár a Nap táplálta bűvös levél.
Művelni pedig műveletlen nem képes. De az sem, aki birtokolni akarja a kettő közül, csak az egyik világot. Ha a Földet szerzed meg hatalommal, áldott esővel nem öntözi többé az Ég.
Ha meghódítod az Eget, elsorvad tested, otthonod, hazád, csak lebegsz, végül teljesen talajt vesztetté válsz. Földnek és az Égnek ne birtokosa, hanem Örök Gazdája legyél. Birtokolni csak az akar, aki nem tudja azt, hogy Fent és Lent az EGY, s az már most is az övé.
Utolsó írmagokat vesd el itt, hazádban, házad körül a kiskertetben. Ápold, szeresd, szolgáld, teljes szívedből! Ezt és így, csak az a Gazda teszi, ki a jelenben él. Hálás, mert tudja, hogy az a picinyke Mag e Szent Föld-ben sarjad, s a Földanya testétől gyarapszik. Hálás, mert az Ég megöntözi, melegséget, fényességet és levegőt biztosít. E két csodás erő együtt működik a gondozó felelős munkájával.
A jó Gazda langy esők után nem rest, eltávolítja a nemeset fojtogató gyomot.
Az te Írmagod gyökere is életed végéig a talaj szintje alatt rejtezik, erővel és táplálón, miként a nemzetünk múltja meséinkben és dalainkban. Ne feledd ezt, de tudd, hogy jövőd gyümölcsét, annak magvait a Fény felé nyíló, tündöklő virágaid hozzák el. Mindehhez a Nép ad erőt, a mindÉn, ki Egy-formán helyt áll, úgy teremt ételt és Életet, akár a Nap táplálta bűvös levél.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)